A fiatal Liszt Itáliában töltött ''zarándokévei'' során évtizedekre elegendő művészi inspirációt nyert a helyi zenéből, képzőművészetből és irodalomból. Ezek intenzív hatásáról tanúskodik az Années de pelerinage II. kötete is, melynek darabjaihoz Raffaello, Michelangelo, Dante és Petrarca művei szolgáltak ihlető forrásként. Utóbbi 47. (Benedetto sia 'l giorno), 104. (Pace non trovo) és 123. (I' vidi in terra angelici costumi) szonettje nyomán Liszt először dalokat komponált, majd ezeket hamarosan zongoraművekké dolgozta át. A dalok (és így a zongoradarabok) nem a német Lied-hagyomány jegyében fogantak, inkább az itáliai bel canto, Donizetti és Bellini stílusának hatását tükrözik. S ha a korabeli kritika el is marasztalta ezért a műveket, széles ívű dallamosságuk, délies szenvedélyességük máig magával ragadja előadójukat és hallgatójukat egyaránt. A jelen kiadás a Három Petrarca-szonettet két változatban tartalmazza: úgy, ahogyan az 1846-47 folyamán megjelent, illetve ahogyan az Années de pelerinage II. kötetében 1858-ban elnyerte végső formáját.

Az Új Liszt-Összkiadás nyomán készült kiadvány javított kottaszöveggel, egy facsimilével és kritikai jegyzetekkel ellátva jelenik meg, új közreadói előszava pedig a keletkezéstörténet minden fontos kérdésében eligazítást nyújt.