Liszt a Grosses Konzertsolot 1849-50-ben írta a párizsi Conservatoire egyik zongoraversenyére, és Adolf Henseltnek ajánlotta. Liszt ebben a műben új kifejezési eszközökkel kísérletezett. Visszaemlékezései szerint a mű olyan nehéz volt, hogy Henselt sem bírt vele, Tausig volt az, aki először bemutatta. A Szonáta - Liszt egyetlen befejezett, és fennmaradt műve ezzel a címmel és formával - ajánlása Schumann-nak szól, aki jóval korábban a C-dúr fantáziát ajánlotta Lisztnek. A Szonáta a Faust-szimfónia párja, a két műben tematikus hasonlóságok fedezhetők fel. A B-A-C-H fantázia és fúga eredetileg orgonára készült. A merseburgi dóm új orgonájának felavatásán kellett volna elhangozzon a mű, de Liszt nem készült el vele időre, így a bemutatóra csak fél évvel később került sor. Liszt átírta a művet zongorára is, majd később mind az orgona-, mind a zongoraváltozatot átdolgozta. A kötet főrésze a második zongoraváltozatot tartalmazza, függelékében a zongoramű első változata is megtalálható.

A kiadvány két változata az eddigiek szerint kék vászonkötésben és szürke kartonkötésben jelent meg. A művekről a legfontosabb tartalmi és technikai tudnivalókat ismertető előszó mindkét változatban azonos, míg a forrásleírásokat és a kritikai megjegyzéseket csak az előbbi változat tartalmazza. A kötet elején mindkét változatban Liszt eredeti kéziratlapjainak hasonmásai láthatók.

A tartalomjegyzékben csillaggal jelölt művek itt jelentek meg először nyomtatásban.

Hungaroton HCD 12769