Liszt posztumusz Esz-dúr zongoraversenye ismeretlen volt 1989-ig, a partitúra első kiadásának megjelenéséig. A De profundis felfedezése után nem sokkal ugyancsak revelációként hatott, amikor kiderült, hogy a jól ismert Esz-dúr és A-dúr zongoraverseny mellett Liszt egy további versenyművet is komponált, amelynek szerzői kézirata három részre bontva, három különböző archívumban található. Mindkét hagyatékból előkerült művet Jay Rosenblatt, amerikai Liszt-kutató fedezte fel és rekonstruálta a kéziratok alapján. Az autográf tanulmányozása után megállapítható volt, hogy az Esz-dúr posztumusz zongoraverseny 1839-ben keletkezett, és azt Liszt az ugyanabban az évben kezdődő első koncertkörútjára szánta, de végül sohasem játszotta ╩ az Esz-dúr és az A-dúr zongoraverseny ekkori változataihoz hasonlóan.