Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraverseny, Op. posth. (munkakézirat)
Liszt Ferenc összes zeneművének új kiadása, VII. sorozat 3. kötet
partitúra
Liszt három fiatalkori zongoradarabjának (Huit variations op. 1, Allegro di bravura, op. 4[a], és Rondo di bravura, op. 4[b]) heterogén elemeiből komponált többtételes, de szünet nélkül játszandó érett versenyművet. A versenymű egésze elemezhető egyetlen szonátaformájú tételként is, két hangnemben (esz-mollban és Gesz-dúrban) lévő expozícióval, kidolgozási résszel és rekapitulációval, amely szakaszok ugyanakkor az egyes tételeknek is megfelelnek. Ez a “kétfunkciós formának” vagy “kétdimenziós szonátaformának” nevezett duális konstrukciós elv az, amelyet Liszt lényegében már 1835╩36-ban a De profundisban, valamint 1839-ben, a három versenyműben is alkalmaz. Így ezeket a műveket tekinthetjük e liszti koncepció első érett megvalósításának.
A posztumusz zongoraverseny első nyilvános előadása 1990. május 3-án volt Janina Fialkowska és a Chicagói Szimfonikus Zenekar előadásában, Kenneth Jean vezényletével. Az európai bemutatón, 1990. május 5-én Steven Mayer zongorázott, és a hágai Residentie Orkest játszott Jacek Kaspszyk vezényletével.
A jelen kötetet a zongoraverseny keletkezéstörténetét és jelentőségét részletesen feltáró előszó (magyarul, angolul és németül), számos kézirat-fakszimile és angol nyelvű kritikai jegyzetapparátus teszi teljessé.