Az 1834-ben komponált Grand duo Mendelssohn Dalok szöveg nélkül című sorozata első füzetének (Op. 19b) három darabjára (No. 1 E-dúr, No. 6 g-moll [Velencei gondoladal], No. 3 A-dúr [Vadászdal]) épül. Míg az első darabot Liszt szinte szöveghűen írta át, addig a másodikat és a harmadikat jóval szabadabban, a koncertparafrázisok stílusában dolgozta át. A nagyszabású koncertdarabot Liszt Chopinnel együtt mutatta be 1834 karácsonyán egy párizsi szalonban. A mű nem jelent meg Liszt életében, csak fogalmazványa maradt fenn.

Schubert C-dúr (Wanderer-) fantáziája a fiatal Liszt legmeghatározóbb zenei élményei közé tartozott. A romantikus zongorairodalom e mesterművét Liszt weimari alkotókorszaka kezdetén, 1851-ben átdolgozta zongorára és zenekarra, a bemutató - Julius Egghard szólójával - az év decemberében Bécsben volt. Legkésőbb 1855-ben Liszt elkészítette az átdolgozás kétzongorás átiratát, ugyanis az év októberében ez a változat hangzott el Weimarban a zeneszerző születésnapi ünnepségén. A zongora-zenekari változattal Liszt a Schubert-kompozícióban rejlő zenekari effektusokat felerősítve a koncerttermek igényeihez igazította a fantáziát. Kisebb léptékben ugyanez volt a célja a kétzongorás változattal: zenekar befogadására alkalmatlan teremben vagy zenekar hiányában is hasonló hatást elérni. A zongora-zenekari változat 1857-ben, a kétzongorás verzió 1862-ben jelent meg nyomtatásban.
A kötetet részletes, új kutatási eredményeket tartalmazó magyar, angol és német nyelvű előszó, kézirat-fakszimilék és angol nyelvű kritikai jegyzetapparátus teszik teljessé.