A címének megfelelően ünnepi hangulatú mű 2000-ben született meg fúvószenekari hangszerelésben, melyet később a szerző szimfonikus zenekarra is átírt. Ebben az alkotásában Dubrovay László (*1943) szakít a tőle megszokott, sajátos fúvószenekari hatásokkal; inkább a szekundsúrlódásokkal és távoli felhangokkal sűrített, élénk rezgések kerülnek előtérbe. A hangzást az akár sorozatosan is megjelenő díszítő trillák, a magas regiszterekben megszólaló, vibráló súrlódások színezik. Az előadást a tér jobb- és baloldalán elhelyezhető külső trombiták teszik még különlegesebbé. A trombiták, illetve a szárnykürtök összesen tíz szólamra oszthatók, így az előadás akár önálló együttessel, akár összevont zenekarokkal, nagyszabású fesztiválok zárásaként szokásos előadásban is megszólaltatható. Ez a kompozíció remek választás lehet ünnepi hangversenyekre, hiszen egyszerre nagyszabású, újszerű és az előadói tér szabad kialakítása által különleges alkotás.