A zeneművek útja a szerzőtől az előadóig

A zeneműkiadó feladata a szerzők zenei gondolatait az előadók számára megfelelően olvasható, inspiráló és jól használható formába önteni; gondoskodni a művek megismertetéséről, terjesztéséről és jogszerű felhasználásáról. Háromnegyed évszázados tapasztalattal a hátunk mögött hozzáértéssel, elkötelezetten és lelkesen végezzük ezt a megtisztelő munkát.

Köszönjük a zeneszerzőknek és zenepedagógusoknak, hogy ránk bízzák műveik gondozását.

Vidovszky László

Pályájának első húsz éve – hasonlóan Jeney Zoltánhoz és Sáry Lászlóhoz – a magyarországi experimentális zene legjelentősebb zeneszerzői műhelyéhez és együtteséhez, a budapesti Új Zenei Stúdióhoz kötődik. Szóló- és kamaraműveiben gyakran kapnak szerepet az audiovizuális elemek és különböző színpadi akciókkal összekötött zenei konstrukciók. A 90-es években figyelmének középpontjában a gépzongora állt, melyet szóló- kamara- és zenekari szólóhangszerként egyaránt használt. Művei még a rövidebb terjedelmű darabokban is sűrű és nagyszabású alkotások, melyek látványosan kerülik a narrativitás minden külsőségét, és csak egyéni áthangolással használják a hagyományos zenei retorika elemeit. Zenéjének szerkezeti szigorúságát meglágyítja a hangszínek változatossága és a belső történések gazdagsága. Talán éppen ezen összetettségük által válnak a művészi fegyelem megtestesítőivé.

Életrajz címszavakban

1944 Békéscsabán született, jelenleg Pécsett él

1962–67 Zeneszerzés tanulmányok Farkas Ferencnél A budapesti Liszt ferenc Zeneművészeti Egyetemen

1970 UNESCO-ösztöndíjjal párizsi tanulmányok a Francia Rádió elektronikus stúdiójában (Groupe de Recherches Musicales) és Olivier Messiaennál a Conservatoire-on.
Eötvös Péterrel, Jeney Zoltánnal, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval és Simon Alberttel együtt megalapítja a budapesti Új Zenei Stúdiót

1984-től A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Zenei tanszékének tanára

1992 Bartók–Pásztory-díj

1997 A Széchenyi Irodalmi és Művészeti akadémia tagja

1999-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszakának tanára

2010 Kossuth-díj

Művei (válogatás)

Kettős (1972) két preparált zongorára

Schroeder’s Death (1974–75) zongorára és 2-3 asszisztensre, 20-40’

405 (1979) preparált zongorára és kamaraegyüttesre (fl, ob, cl, bsn, hn, tpt, tbn, org, archi), 20’

Nárcisz és Echo – egyfelvonásos opera, 21 képben, Ungvárnémeti Tóth László Narcissus című művéből Meller Ágnes és Rácz Judit német fordításában (1980–81) négy énekhangra (sopr, a, t, b), nőikarra és kamaraegyüttesre (cl, tpt, perc, pf, vln, vc), 24’

Romantikus olvasmányok No. 2 (1985) zenekarra, 9’

Tizenkét duó (1987–89) hegedűre és brácsára, 18–20’

German dances (1989) vonósnégyesre, 12–14’

Soft errors (1989) kamaraegyüttesre (fl [afl], cl, hn, cel, vla, cb), 10’

Etűdök MIDI-Zongorára (5 kötet) (1990–) (4–5. kötet folyamatban)

Kilenc kis Kurtág-köszöntő korál (1996) egy vagy két zongorára, 15’

The Death in My Viola (1996–2005) brácsára és kamaraegyüttesre (fl, ob, cl, bsn, 2 keyboard instr, perc, 2 vl, vc, db), 14–16’

Machaut’s követése I–III. (1998) énekhangra és három szabadon választható hangszerre

Zwölf Streichquartette (2000) (45–50’)