Az 1970-es és 80-as években kibontakozó magyar experimentális művészeti mozgalom egyik vezéregyénisége. Fiatalkori kompozícióiban gyakoriak a forma-, dallam-, ritmus- vagy hangrendszerképző elemekként alkalmazott zenén kívüli alapanyagok, pl. szövegidézetek, sakkjátszmák lépései, solitaire-játék mozgásai, telex-szövegek ritmusai és más rendszerek. Az 1980-as évektől újra alkalmazni kezdte az ellenpont barokk és barokk előtti korszakokra hivatkozó módjait, s emellett zenéjében megjelent egy archaikus hangütés, melynek deklamációja és dallamképzése egyrészt a gregorián, másrészt a magyar népzene hagyományaiból táplálkozik. Bár technikai értelemben minden alkotása a korábbi évtizedekben kialakított alapelvek továbbvitele és összegzése, művészetében ma már nyíltan érvényesül az érzelmi felszabadultság és érzéki közvetlenség is, mely fiatalkori műveiben szándékoltan el volt bújtatva a szigorú konstrukciók mögé.

 

Életrajz címszavakban

1943-ban született Szolnokon, 1961-től Budapesten élt

1961–1968: Zeneszerzés-tanulmányok a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Farkas Ferencnél, majd posztgraduális tanulmányok a római Santa Cecilia Accademián Goffredo Petrassinál

1968: A Soliloquium No. 1 című fuvoladarab bemutatója az utrechti Gaudeamus Festiválon

1970: Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval közösen megalapítja a budapesti Új Zenei Stúdiót

1984: Svédországi körút, 30 műve hangzik el kilenc hangversenyen, közülük öt ősbemutatóként

1985 Szerzői est a New York-i Experimental Intermedia Foundation meghívására. A Tizenkét dal előadása az amszterdami ISCM Fesztiválon

1986–2013: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1995-től a zeneszerzés tanszak vezetője, 1999-től a Doktori Iskola vezetője

1993-tól: A Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja

1996–1999: Az ISCM alelnöke

1998: A Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 125. évfordulójára komponált Contrafactum (szopránszólóra és zenekarra) ősbemutatója

2005: A Halotti szertartás budapesti ősbemutatója a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével

2019: Meghalt Budapesten

 

Díjak és kitüntetések

Bartók–Pásztory-díj (1988, 2006), Kossuth-díj (2001), AEGON Művészeti Díj (2006), Artisjus-díj (2018)

 

Művei katalógusunkban (válogatás)

Alef – Hommage à Schönberg (1972) zenekarra (13’)

Endgame (1973) zongorára (8’)

Orpheus’ Garden (1974) nyolc szabadon választható hangszerre (18’)

Twelve songs e. e. cummings, William Blake, Friedrich Hölderlin, Tandori Dezső és Weöres Sándor verseire (1975–83) szopránszólóra, hegedűre és zongorára (29’)

Apollónhoz – kantáta Kallimakhosz himnuszára (1978) női- vagy vegyeskarra, angolkürtre, orgonára és 12 krotálra (27’)

El silencio Federico Garcia Lorca versére (1986) női hangra és vonóskvintettre (16’)

Halotti szertartás magyar siratóénekekre, latin, héber, orosz és görög liturgikus szövegekre és magyar költők verseire (1987–2005) énekes szólistákra, kettős vegyeskarra és zenekarra (175’)

Fantasia su una nota (1984) két szabadon választható összeállítású kamaraegyüttesre (29’)

Önidézetek (1991) klarinétre, hegedűre, csellóra, marimbára és zongorára (10’)

Contrafactum Pilinszky János versére (1998) szoprán szólóra és zenekarra (25’)

& silence everywhere (2001) kamaraegyüttesre (afl, ca, cl, hn, tpt, vln, vla, vc, db) (12’)