Lisztre nagy hatással volt a cigányzenekarok játéka, akiket 1840-ben és 1846-ban hallott, amikor Magyarországon töltött néhány hetet. Főként verbunkos- és csárdászenét, magyar népies műdalokat, nagy ritkán népdalokat játszottak. Liszt szinte egy folklorista alaposságával tanulmányozta a cigány muzsikusok játékmódját, s vázlatkönyveiben feljegyezte a hallott dalokat és azok stílusbeli sajátságait. Koncertjein is megjelentek a magyar dallamokból építkező művek, melyek a későbbi Magyar rapszódiákhoz szolgáltak előtanulmányként.

1851-53 között jelent meg nyomtatásban a rapszódiák első 15 száma, a 16-19. darabok három évtizeddel később születtek. Az 1-15. és 19. rapszódiák idegen témákra vezethetők vissza, a 16-18. számokban Liszt saját tematikus ötleteit használja fel. Liszt zenei nyelvezete sokat változott a 80-as évekre; ekkor már egy jóval letisztultabb, tömörebb zongorahangzást valósít meg, de a lassú-friss felépítés mindegyik rapszódiában megmaradt.

A kiadvány két változata az eddigiek szerint kék vászonkötésben és szürke kartonkötésben jelent meg. A művekről a legfontosabb tartalmi és technikai tudnivalókat ismertető előszó mindkét változatban azonos, míg a forrásleírásokat és a kritikai megjegyzéseket csak az előbbi változat tartalmazza. A kötet elején mindkét változatban Liszt eredeti kéziratlapjainak hasonmásai láthatók.