Berlioz, Hector: Harold en Italie (NBE) 17
Összkiadás
Liszt attended the first and third performance of 'Harold en Italie' in 1834, and soon after, on 9. April 1935, played the second movement as a solo piano item at the Hôtel de Ville. This was published in 1866. Liszt was able to write his arrangement of the full symphony for viola and piano as eventually publishes, not for piano solo.
Berlioz refused to publish the score and orchestral parts, mainly out of concern that the work should not be inadequately performed in his absence, until after his first two concert tours in Germany. All performances before 1848 were given from manuscript material.
1923 őszén egy fiatalember szülei nappalijában készítette el frissen alapított kiadójának első zenei kiadványait. Cégét Bärenreiternek nevezte el. 1924 tavaszán, amikor Karl Vötterle nagykorú lett, bejegyezhette kiadóját a Német Könyvkiadók és Könyvkereskedők Szövetségébe. Eleinte főként népdalgyűjteményeket, egyházi, valamint orgonazenét adott ki, köztük Leonhard Lechner és Heinrich Schütz műveit, melyeket akkoriban elsősorban szakmai körökben ismertek.
A második világháború utolsó hónapjaiban a kasseli kiadó megsemmisült, és mindent újra kellett kezdeni. A német zenei enciklopédia, az MGG – „Musik in Geschichte und Gegenwart” –, valamint számos tudományos-kritikai összkiadás, mint például a „New Mozart Edition” és a „New Bach Edition” elindításával a kiadó határozott vízióval bíró alapítója kijelölte az utat a Bärenreiter továbbfejlődéséhez. A zenetudományi kiadványok egyre nagyobb érdeklődést és elismertséget váltottak ki.
Amikor Karl Votterle 1975-ben meghalt, lánya, Barbara vette át az irányítást, férje, Leonhard Scheuch támogatásával. Vezetésük alatt a katalógus jelentősen bővült, és létrejött a BÄRENREITER URTEXT márka. 2003-ban fiuk, Clemens Scheuch is csatlakozott a kiadóhoz, amelyet ma szüleivel együtt vezet. Így a Bärenreiter a mai napig családi vállalkozás maradt, és a komolyzene világában nemzetközileg elismert vállalattá vált.
