Bartók 1907-től 1934-ig tanított zongorát a budapesti Zeneakadémián. Tanári működése első éveiben a budapesti Rozsnyai és Rózsavölgyi kiadók megbízásából a zongorairodalom számos klasszikusából készített előadási javaslatokkal, ujjrendekkel és magyarázatokkal ellátott, úgynevezett instruktív kiadást, összesen több mint kétezer kottaoldal terjedelemben. Bach és Beethoven után Mozart volt a harmadik klasszikus mester, akinek Bartók a magyarországi zeneoktatás és zenemű-kereskedelem érdekében szükséges instruktív kiadását el merte vállalni. A feladattal Rozsnyai Károly budapesti zeneműkiadó bízta meg, a szonáták revízióján 1910-1912 között dolgozott, 1912-ben vagy 1913-ban pedig meg is jelent a gyűjtemény egykötetes változata. Később, talán az I. világháború utáni infláció éveiben, rosszabb minőségű papíron, szürke borítóval jelent csak meg a kétkötetes forma. Bartók közreadásai a kor interpretációs elképzeléseit tükrözik, ugyanakkor többnyire részletezőbbek, aprólékosabban kidolgozottak, mint a századforduló más, hasonló instruktív kiadásai.

A jelen kiadásban retusálással javítottuk az ismert sajtóhibákat, valamint töröltük a szonáták formai elemzésére utaló betűrövidítéseket, amelyek használatába Bartók csak a kiadó határozott kérésére ment bele. A magyar-német lábjegyzeteket angol fordítással egészítettük ki. A jelentős hitelességi és szövegproblémákra új, kiadói lábjegyzetekben hívjuk fel az olvasó figyelmét.

Új kiadásunkat emellett Somfai László utószava kíséri, amely részletesen bemutatja az első kiadás megjelenésének körülményeit, Bartók forrásait, munkamódszerét, Mozart-koncepcióját, feltárja kiadásának problémáit, a jelentős szövegtorzulásokat, és történelmi kontextusba helyezve értelmezi a Bartók által használt előadási jeleket.