A Kilenc román népdal Bartók alig ismert művei közé tartozik, csak 2024-ben látott napvilágot a Bartók-összkiadás 10. kötetében (Z. 15010). Egyetlen, vázlatos kéziratban maradt fenn, melyet a zeneszerző egy ''Félretett dalok'' feliratú - jobbára kiadatlan népdalfeldolgozásokat tartalmazó - dossziéban őrzött meg. Keletkezéséről nincsenek közvetlen adatok, csupán a benne feldolgozott népdalok gyűjtési ideje, valamint a kézirat bizonyos vonásai alapján feltételezhető, hogy 1912 körül készülhetett.

A kilenc dallamból hármat Bartók a legelső, 1909 nyári Bihar megyei román gyűjtéséből választott, melyről így írt Thomán Istvánnak: ''Az oláh dalok a legexotikusabbak, amifajta melódiát eddig hallottam. [...] Feltűnő a sok melizma, valóságos koloratúra áriákat hallottam.'' További négy dallam az 1911-12 téli bihari gyűjtéséből való, míg kettő a Bánságban 1912 márciusában rögzített gazdag gyűjtéséből származik.

A sorozat befejezettnek tekinthető, bár a kottaszöveget Bartók nem véglegesítette. A lejegyzés vázlatosságán túl az okozza a fő gondot, hogy az első öt dal szövegét a zeneszerző nem írta be. E dalok szövegét a közreadók rekonstruálták. A fennmaradó négy dal közül háromnál Bartók a népdal eredeti szövegét kivételesen másik népi szövegre cserélte.

Kiadványunk az összkiadás kottaszövegét reprodukálja. A közreadást magyar, angol és német nyelvű előszó, valamint magyar és angol nyelvű részletes közreadói megjegyzések kísérik. A kottában a dalszövegek eredeti nyelven jelennek meg, de a függelékben megtalálható a szó szerinti magyar és angol fordításuk.