''A cím a kompozíció játékosságát hangsúlyozza: a Schlag-Spiele játék néhány elemi ritmusképlettel, játék az eltérő anyagú hangszerek hangzásával és egyúttal négy muzsikus társasjátéka. Mint minden társasjátéknak, ennek is megvannak a maga szabályai'' - írja a szerző.

E társasjátékban mind a négy muzsikus fából, bőrből és fémből készült hangszereket használ. A kompozíció szerkezetének pilléreit az első, a középső és a zárótétel alkotja, amelyekben kizárólag egyforma hangszerek szólalnak meg: előbb négy claves, majd négy kézidob, végül négy crotal, azaz kisméretű antik réztányér. Mindhárom tétel ugyanabból a két ismétlődő ritmusképletből épül fel: 2+3, illetve 1+2 ütésből. Az azonos ritmikai alap így 3 különböző hangzásvilágban tér vissza, összekapcsolva a mű kezdetét, középpontját és lezárását.

A közbülső tételek a hangszercsaládok közötti átmeneteket és találkozásokat bontják ki. A második tételben a claves mellé más fahangszerek lépnek, a harmadikban pedig már a nagydob hangja is társul hozzájuk. A negyedik tételtől a dobok kerülnek előtérbe, majd a hatodikban megjelennek a kínai gongok, előkészítve a hetedik tétel kizárólag fém hangszerekből álló együttesét. Az utolsó előtti tételben mindhárom hangszercsalád együtt szólal meg, miközben visszatérnek a korábban hallott zenei anyagok. A hangszínek fokozatos átalakulása az egész kompozíción átívelő folyamatot teremt: a hangzás a kopogástól a doboláson át a csengés-bongásig jut el.

A mű ősbemutatója 2007. február 1-jén volt a budapesti Zeneakadémián, Nevelő János, Dzsanda Vitalij, Müller Dénes és Kovács Péter előadásában. Az Amadinda Ütőegyüttes 2007-ben rádiófelvételt is készített belőle.