Farkas Ferencnél végezvén tanulmányait, a '60-as években egészen fiatalon a meghatározó szerzők közé "robbant". Fél éve töltött Párizsban UNESCO-ösztöndíjjal. A Zeneakadémián húsz éven át tanított. Munkásságát Erkel-díjjal (kétszer), Érdemes Művész címmel, Bartók-Pásztory-díjjal és Kossuth-díjjal is elismerték. A Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja volt.

Markáns szóló- s kamaraművek (köztük három vonósnégyes), kísérleti darabok (pl. a saját maga által megszólaltatott citerára és csőfuvolára), versenyművek, dalok, s két nagy horderejű opera (a Csongor és Tünde és a Madách Az ember tragédiája nyomán írt Az öt utolsó szín) - mindez életművének csak szűkszavú válogatása.