Az 1959-ben komponált Fúvósötös Kurtág zeneszerzői tevékenységének folyamatában az Op. 1-es Vonósnégyessel kezdődő második alkotói szakaszt képviseli. Egy hosszabb párizsi tartózkodása (tanulmányok Milhaud-nál és Marianne Steinnél), megismerkedése a Bartók zenéjétől eltérő 20. századi zenével Kurtágot korábbi életművének gyökeres átértékelésére késztette. Az átértékelésből fakadó új művészi orientáció igényelte és lehetővé tette egy pontosabb és tisztább zeneszerzői technika kifejlesztését. A fúvósötös a műfaj hagyományos hangszereire íródott, ám a hangszerekre bízott zenei anyag új kifejezési eszközökben ölt testet és az előadókat nagyon magas technikai követelmények elé állítja. A fúvósötös 8 rövid tételből áll. Nem apró darabok sorozata, hanem egyetlen folyamatos ív. A mikroformák önmagukban magas fokon artikuláltak, a motívumokat lényegében a gesztusok ereje és az érzelmi tartalmuk alkotja. Minden kis résznek csak a teljes nagyformán belül, önmaga helyén van értelme, ugyanakkor a részek meghatározó formaalkotó jelentőséget kapnak. Bemutató: Budapest 1963, Budapesti Fúvósötös. Játékidő: 7'