Bartók Béla a húszas-harmincas évek fordulóján egy több részből álló kantátasorozatot tervezett a Kárpát-medencében élő népek folklórjából, amelyben Bartók a vezérelvét, a népek testvériségének eszméjét fogalmazta volna meg. A három vagy négy részből álló sorozatból azonban csak az első rész készült el: a pogány karácsonyi mondakörhöz kapcsolódó kolindák román népi szövege alapján. Az eredetileg megzenésített román szöveget (amelyet Bartók még az első világháború előtt gyűjtött Romániában) maga fordította magyarra, és így került kiadásra 1934-ben.