Életművének első korszakában meghatározó szerepet töltött be a Kodály-tanítványként elsajátított, hagyományos elveken alapuló komponálás és a magyar népzene közvetlen élménye. A későbbiekben viszont számos kortársával együtt a nyugatról beáramló, hazánkban még újnak számító irányzatok nyelvújításra késztették. Utolsó alkotókorszakát dodekafon kísérleteinek és hagyományos nyelvezetének szintézise jellemezte. Kompozíciói közül ugyan a Brácsaverseny a legismertebb - mellyel hosszantartó sikert ért el-, ám zenekari-, vokális- és kamaraművei is máig érdemesek a zeneszerető közönség figyelmére. Első fúvósötösével elindította és egyszersmind megalapozta a hazánkban addig csak külföldi mesterek által uralt műfaj 20. századi történetét. Jelen kiadvány a lírikus alkatú, sokoldalú zeneszerző portréját festi meg.