Élete két, egymástól élesen elváló periódusra oszlik. 1857-ig a bécsi klasszicizmus és a korai romantika hatására írta egyházi kórusait, szimfonikus- és kamarazeneműveit; ezekben a hagyományos nemzetközi stílusok invenciózus, ékesszavú, kiválóan formáló hazai képviselőjének bizonyult. 1859-től, hirtelen fordulattal, a nemzeti muzsika úttörőihez csatlakozott; attól fogva csakis magyar hangú zenét írt.

Korai halála és a közönség érdeklődésének változása sokáig háttérbe szorította műveit. Életművét a XX. század zenetudománya és zenei előadóművészete fedezte fel újra.Jelen rövid életrajz - szerzőjének második Mosonyi-monográfiája ╩ számítva az olvasók fokozódó érdeklődésére, közreadja a kutatás idevágó legújabb eredményeit is.