A Széchenyi-család nagycenki kastélyának orgonistájaként kezdte zenei pályáját, majd 1766-tól haláláig a győri székesegyház karnagyi állását töltötte be. Kapcsolatban állt a legfényesebb hazai főúri rezidencia, a kismartoni Esterházy udvar muzsikusaival. Nevéhez fűződik Győr zenei életének felvirágoztatása. A kor szokásai szerint székesegyházi karnagyként egy személyben ellátta a betanító karmester, a kottamásoló, az énekesfiúk oktatója, a zeneigazgató és a zeneszerző feladatkörét is.

Tevékeny életének dokumentumaival, tizenkét kompozíciójával ismerkedhet meg az olvasó - utóbbiak közül két, újonnan felfedezett műről e kötet ad hírt először. A szerző tanulmánya, melyet bibliográfia és diszkográfia egészít ki az életrajz és a művek bemutatása mellett a kor magyarországi zeneéletének viszonyaiba is bepillantást enged.