Az Amerikába hurcolt afrikai feketék azonosságtudatának megőrzésében az ősi zenei formák, hagyományok ápolása fontos szerepet játszott. Az Afrikából eredő ritmusok, hangsúlyok sokáig továbbéltek zenéjükben, még akkor is, amikor az európai eredetű egyházi zenével megismerkedtek. Továbbélt ugyan a felelgetős forma (a gyülekezet vezetőjének és a híveknek kérdés-felelet jellegű éneklése), de egyre több lett az európai eredetű strofikus ének, majd a XIX. században a kórusok számára a klasszikus zenei harmóniákat is ráhúzták dallamaikra, s így énekelték, adták közre a vallásos énekeket. E gyűjtemény is a hagyományos átírásban közli a legismertebb spirituálékat és gospeleket, a dallam fölött lévő akkorjelzés alapján pedig a szerényebb játékgyakorlattal rendelkező is játszhat egy akkordhangszeren kíséretet a dalokhoz.