A hegedűjáték sok évszázados fejlődés után ma hihetetlen magaslatra emelkedett. Ez a fejlettség nem csak abban nyilvánul meg, hogy ma sokkal nagyobb feladatokat kell megoldania a hegedűsöknek, mint valaha, hanem abban is, hogy a ma hegedűseinek hangképzésben is jóval többet kell nyújtania, mint régen. Ma már nem csak szűk körben játszik a koncertező hegedűs, hanem többnyire hatalmas tömegeket befogadó termekben. Nem lágy szavú, csendes hangú csembaló kíséri játékát, hanem modern hangversenyzongora. Nem csak kis létszámú vonószenekarral játszik Concertot, hanem hatalmas apparátusú, rézfúvókkal megtűzdelt nagy szimfonikus zenekarral. S a hihetetlenül nagy technikai problémákat halmozó modern műveket is hatalmasan zengő hangon kell megszólaltatnia. Hangszerétől, mely elsősorban dalolásra, lágy éneklésre van alkotva, óriási végletek megszólaltatását követelik a modern zeneszerzők, s a közönség is. Hogyan tud a ma hegedűse ilyen hatalmas követelményeknek megfelelni? Úgy, hogy nemcsak gyakorlatilag, hanem tudományosan is felkészül a hegedűjátékra. Munkájában fel kell használnia a természettudományok által feltárt törvényszerűségeket.