Kovács Béla 1937-ben született Tatabányán. 1951 és 1956 között tanult a Zeneakadémián, Balassa György osztályában. Diplomája megszerzése után a Magyar Állami Operaház és a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara szólóklarinétosa lett. Bejárta a világ számos országát, városát, valamint hangversenytermeit, rádió-, és hanglemez stúdióit. Koncertezett szólistaként és különböző kamaraegyüttesek tagjaként, részt vett zenei versenyek zsűrijében. Publikációs tevékenysége is jelentős volt: számos művet írt a klarinétosok számára, és pedagógiai köteteket is kiadott (Klarinétozni tanulok, Mindennapos skálagyakorlatok). Munkásságát Liszt Ferenc-, Kossuth-, Bartók-Pásztory- és Weiner Leó-díjjal is elismerték, valamint az érdemes és kiváló művész címet is odaítélték neki. 1975 óta tanított a Zeneakadémián, 1989-től a grazi Universität für Musik klarinétprofesszora volt.2021-ben hunyt el.