Liszt hosszú élete során számtalanszor feldolgozta korának egyik legnépszerűbb magyar dallamát, a Rákóczi-indulót. A kétkezes zongoraváltozatok közül a legismertebb a XV. magyar rapszódia, amely 1853-ban jelent meg a berlini Schlesinger-kiadónál (Raabe 106/15a, Grove 244/15a), s amely már több, részben kiadatlan, részben publikált feldolgozásra támaszkodhatott. 1865-ben mutatták be az induló új, az előbbieknél nagyobb terjedelmű, bonyolultabb, szimfónikus zenekari verzióját (R. 439, G. 117). Maga Liszt ezt jelentősebbnek tartotta minden eddigi Rákóczi-feldolgozásánál, amit az is mutat, hogy mintegy ennek kivonataként publikált 1871-ben a lipcsei Schuberth-cégnél egy újabb kétkezes zongoraverziót (R. 106/15b, G. 244/15b), egy könnyített kétkezes zongoraletétet, egy négykezes változatot (R. 310, G. 608), valamint egy két zongorára írt feldolgozást. Ezt a kétzongorás változatot Raabe a szimfónikus zenekari verziónál "wohl nicht von Liszt" megjegyzéssel említi. Liszt szerzőségét azonban - levelezéséből vett utalásokon kívül - az átdolgozás autográfja is igazolja, mely szerepelt az 1936-os budapesti Liszt Ferenc emlékkiállításon, s melyet dr. Bartha Dénes a kiállítást leíró lajstromában a 76. szám alatt említ. Közreadásunk alapjául - tekintve, hogy az autográf hollétéről ma nincs tudomásunk - a mű Schuberth-féle első kiadása szolgált. A közreadói hozzátételeket szögletes zárójellel, ívek esetén szaggatott vonallal jelöljük.