A darab címe a Léthére, a görög mitológiából ismert alvilági folyók egyikére utal. A szó jelentése: feledés; a holt lelkek tudniillik azért ittak a folyó vizéből, hogy elfeledjék világi életüket, amelynek emlékei megmérgeznék túlvilági életüket. A hagyomány szerint a Léthé egyszersmind az idő folyásának megtestesítője is, a létezés dinamikusan változó, áramló, mozgó közege.

Bella Máté kompozíciója ezt a szimbólumrendszert követve jeleníti meg a mitikus folyó áramlását a zene akusztikus terében. A vonószenekar sajátos, a korabarokk zene többkórusos, nagyobb és kisebb előadócsoportokat alkalmazó kompozíciós technikájára emlékeztető módon helyezkedik el a pódiumon. A jobb és bal oldalon egy-egy vonóskvintett foglal helyet (mindegyikben két hegedű, egy mélyhegedű, egy gordonka és egy nagybőgő), míg középen egy nagyobb méretű vonóskar (nyolc hegedű, két-két mélyhegedű, illetve gordonka) helyezkedik el. A két kvintett zenei anyagai, motívumai inkább szólisztikusak; ezek az anyagok a darab során folyamatosan elválnak egymástól, majd ismét összeállnak, miközben számtalan esetben lerövidülnek, illetve elhalkulnak - mintegy elfelejtődnek. Azaz úgy ''működnek'', mint amikor egy folyóban egy nagyobb hullámot egyre kisebb fodrozódások követnek. A mű a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara Musica Viva hangversenysorozatának megrendelésére készült. (Malina János)