A művet Várdai István játéka inspirálta, az ajánlás is neki szól. A három tételes szerkezet és a tételek karakterei a klasszikus versenyművek mintáit követik, míg a tételek között átívelő tematikus kapcsolatok inkább a romantika idején keletkezett szimfonikus művek szerkesztési elveit tükrözik. A szonátaformájú első tételben a témák karakterei látványosan elkülönülnek egymástól. A főtéma glissandókból építkező motívumát a zeneszerző által "sorsmotívum"-nak nevezett téma egészíti ki, s a kettő együtt jelentős ellentétet alkot a lírai hangvételű melléktémával és a játékos, gyermekdalszerű zárótémával. A mélységek és magasságok valamint sötétség és a fény ellentétének mindhárom tételben fontos szerepe van. Az első tétel zenéje fokozatosan emelkedik egyre fényesebb és magasabb régiókba, a második tételben a szélső részek komor hangulatát a középrész transzcendens fényű dallama ellensúlyozza, 6/8-os metrumú táncos karakterű a harmadik tétel rondótémáját pedig a korábbi tételekből származó, kontrasztáló karakterű motívumok egészítik ki.