A mű Kempteni Nemzetközi Nyári Kamarazenei Fesztivál felkérésére készült. Címe a darab színpadi elhelyezésére és a játékosok mozgására utal. A hangzás középpontjában a cselló és a zongora áll - ők nem mozdulnak a darab folyamán. A másik három hangszer körbejárja ezt a középpontot zenei és térbeli értelemben egyaránt. A zongora és az első pultok szólamai a realitás világát képviselik, de amikor a vándorló hangszerek a zongora mögötti pultoknál játszanak, egy rejtett világból üzennek. Az emberi lélek nyitott és zárt világát, nyilvános és privát énünk ellentmondásait is jeleníti meg ez a dramaturgia. A két zenei réteg különbségét felerősíti, hogy a hátsó pultok szólamai kiegészülnek egyéb hangszerekkel. A szájharmonikák és ütők hangjai a "belső világ" zenéjét egy másik hangszín-dimenzióba emelik.