''Az eredetileg 1995-ben írt, és huszonöt évvel később végleges formáját elnyert ciklus Satie és Stravinsky művészetének egyesítésére törekszik: Elefántcsont-intarziák, hang hangba metszve, egy rajtuk kívül álló idő-struktúra háttérműködésének alávetve. Az olykor szándékosan "talált tárgy"-szerű, olykor banális, mindenképpen "plasztik" zenei (vagy zeneietlen) anyagokban megjósolhatatlan események következnek be: korrodálódnak, váratlan anyagromlás áldozatai lesznek, megrövidülnek vagy meghosszabbodnak, de mindenképpen megőrződik bennük egy (talán Stravinskyval rokon) kérlelhetetlenség, egy bárminek-kitettség, olykor törékenység, ami által akár expresszívek is tudnak lenni, mint bármely más zene, csak más közegben, más jelentéssel. A revíziós munka során gazdagítottam a hangzásvilágukat, jobban kiemeltem ezek viscerális szépségét, pontosan azért, hogy "kitettségük"még érzékelhetőbbé, húsbavágóbbá váljon.'' (Csapó Gyula)