Sári József: Lépésről-lépésre...
Hangzásban egymásra utaltak és a négy kéz úgy jelenik meg egészként, hogy értelmetlen, ha valami lemarad. Célom az, hogy a gyerek ne külön hallgassa a szólamokat. Nehezebben válik szerves egésszé a hangzás, és rossz beidegzéshez vezet, ha a kezek mindég egymástól túl távol, két síkban mozognak. Tanítottam a darabokat, és azt tapasztaltam, hogy egy év múltán, mire a gyerek a sorozatot nagyjából végig játsza, a nehezebb második szólamot is le tudja zongorázni. Óhatatlanul fülébe kerül az is. Ha nem ismerné meg alaposan, állandóan eltévedne a sajátjában!
A szólamok játéka megköveteli a partnerrel való igazi 'társas viszonyt'. Alkalmazkodni kell egymáshoz, közel menni, vagy éppen eltávolodni és helyet adni, ha útban van a másik játékos keze. A nehezebb szólam ritmikája élő zenei élménnyé válik, így emlékei alapján sok nehéz dologgal, mint ismerőssel találkozik később, amikor megtanulja megnevezni.'' (Sári József)