Magyar zeneszerző számára József Attila verseire zenét írni a legnagyobb próbatétel. Kurtág György (*1926) ezt ebben a sorozatában saját életművén belül is szélsőséges módon vállalta fel: a kíséret nélküli, egyetlen énekhang magányossága egyszerre idézi a magyar népdal vagy a 17. századi monódia zenei világát. A versek: töredékek, a költő által félbehagyott verscsírák, amelyek azonban József Attilára jellemzően erős, realista képeket, emberi helyzeteket ragadnak meg. Az pedig Kurtágra jellemző, ahogyan ezeket a költői képeket ugyanilyen felejthetetlen zenei képekké alakítja át, a tűnődés, a kétségbeesés, az unottság, a boldogság, a halálfélelem atmoszféráját alig néhány hanggal megrajzolva. A mű bemutatója 1982. október 26-án volt Budapesten, az ajánlás címzettje, Csengery Adrienne előadásában.

(Hungaroton HCD 31821)