A Vocalise Rachmaninov Op. 34-es dalsorozatának utolsó darabjaként született meg 1910-ben, szoprán (vagy tenor) hangra zongorakísérettel. A dalok legtöbbjét a szerző kiváló orosz énekesek (köztük Sajlapin) egyéniségére szabta, s nekik dedikálta. Az Antonyina Nyezsdanova szopránénekesnőnek ajánlott Vocalise érdekessége, hogy (amint címe is mutatja) az énekszólamnak nincs szövege: az előadó egy tetszés szerinti magánhangzón énekelheti végig. Ez a dal a komponista egyik legnépszerűbb darabjává vált, és számtalan átdolgozás született belőle (többek között zenekarra, különféle kamaraegyüttesekre, hegedűre, csellóra, majd minden rézfúvós hangszerre, klarinétra, de gitárra, harmonikára, sőt csellózenekarra is!). Egyik legsikeresebb, 1981-ben megjelent szóló-zongoraátirata a világhírű magyar zongoraművész, karmester és zeneszerző, Kocsis Zoltán munkája.