Belépsz a hangok világába.

Tavaly inkább csak távolról nézegetted, távolról hallgatóztál.

Most megismerkedsz a hangokkal, megbarátkozol velük, mindegyikkel külön-külön. Egyre könnyebben felismered majd őket. Rájössz: a hangok éppúgy élnek, vannak, mint az emberek, a fák, az utcák: ugyanúgy meg lehet ismerni őket. Nem téveszted őket össze, ahogy nem téveszted össze barátaidat sem, meg az utcát sem, ahol lakol. És meg is szereted őket, ahogy barátaidat is szereted, meg az utcát is, ahol lakol, meg a földet is, amelyen születtél, amelynek nyelvén beszélsz, melynek dalait énekled, zongorázod, hegedülöd, furulyázod ebben az évben.

Sok örömet adnak a hangok.

De megbarátkozni velük: munkát is kíván. A hangszert is, a szolfézst is gyakorolni kell. Ahogy a sportoló is gyakorolja a sportot: e nélkül nem megy. A szolfézs naponta 10-15 perc foglalkozást kíván meg. Zenét tanulni nem kötelező. Te akartad, te választottad. Gondolom, nemcsak azért, mert szüleid így kívánták, hanem mert te is vársz valami szépet a zenetanulástól. Igazad van, kapsz is tőle. De ehhez gyakorolni kell. Aki a zenetanulást választja, az vele választja a gyakorlást is. És akkor a jutalom sem marad el: nem az osztályzat, hanem a zene szépsége, a hangok öröme.

Az a zene, amivel szolfézsórán foglalkozunk, meg az, amit hűséges szerszámainkon, a hangszereken játszunk, egy és ugyanaz. Amit szolfézsból tanultál, próbálgasd el hangszereden is. Amit meg hangszeren játszol, foglalkozz vele ''szolfézs módra'' is.

Dobszay László