Szerzői jogi tájékoztatás

A hatályos Szerzői Jogi Törvény értelmében tilos jogvédett mű kottáját reprográfiai módszerekkel (fénymásolás, szkennelés, fényképezés, stb.)  másolni a jogtulajdonos engedélye nélkül.

A tilalom vonatkozik a zeneiskolai és magáncélú másolásra is.

A szerzők vagy örököseik minden hivatalosan eladott kotta árából részesülnek. Az illegális másolás megfosztja őket a szellemi tulajdonukért járó jogos juttatástól.

(A fénymásológépek és egyéb reprográfiai eszközök árába korábban beépített "jogdíj" a kották vonatkozásában 2004-ben megszűnt.)

Kottabolt vevőszolgálat

Telefon: (06-1) 236-1105
Email: info­@­emb.hu

További címek...

Kodály Zoltán: Adagio

per viola e orchestra d'archi

partitúra és szólamok

Átdolgozta Sulyok Imre
Letét: Kamarazenekar
Korszak: XX. század
Időtartam: 9'
Kiadó: Editio Musica Budapest
Katalógusszám: K-30
Az Adagio Kodály egyik legkorábbi kompozíciója, 1905-ben, még a budapesti Zeneakadémián folytatott tanulóéveiben keletkezett, eredetileg hegedűre és zongorára. Kodály 1910-ben brácsára és zongorára, majd csellóra és zongorára 1910-ben is átdolgozta. A mű népszerűségét mutatja, hogy Kodály jóváhagyásával Sulyok Imre hegedű-kamarazenekari és brácsa-vonószenekari változatot is készített belőle.

Mint Kodály egy későbbi vallomásában mondja: '”ez egy nagyon régi művem; abból az időből származik, amikor a népdalról semmit sem tudtam, nem többet, mint amennyi a levegőben volt és felszínre került - úgyhogy ebből következtetést lehetne levonni, hogyan írtam volna később, ha pl. nem jutok el falura, vagy nincs népdal, vagy nem kerülök kontaktusba vele. Ezen az Adagión semmi sem látszik még a magyar népzenéből.'

Ugyanakkor már megcsillan benne a későbbi Kodály jónéhány stílusjegye, főként faktúrájában, de talán hangzásvilágában, harmóniáiban s hangrendszerében is. Nehezen lenne ugyan bizonyítható, de valószínűleg ismert már ekkor is egyet s mást a néhány évvel később, a népdal felfedezésével csaknem egy időben számára - és Bartók számára is - oly fontossá váló Debussy művészetéből. A mű formája egyszerű hármas tagozódású; a későbbi művekben is gyakori szerkezet - Kodály ebben a tekintetben erősen a tradícióhoz kötődő, klasszicizáló alkatú komponista maradt. (Wilheim András)