Három évtizeden át érlelődött a IX. szimfónia terve: Schiller Örömódája megzenésítésének gondolata már 1793-ban foglalkoztatta Beethovent, 1809-től kezdve pedig időről-időre bekerültek vázlatai közé a mű témáinak első megfogalmazásai, de a hatalmas mű részletes kidolgozásához csak 1822 őszén fogott hozzá. A bemutatóra 1824 május 7-én került sor a bécsi Kärntnerthor-Theater színháztermében, Beethoven szerzői estjének keretében. Noha Umlauf karmesternek, a szólóénekeseknek, kórusnak és a zenekarnak nevetségesen kevés próba állt rendelkezésére, hogy megbírkózzék a mű rendkívüli nehézségeivel, a IX. szimfónia - az előadás fogyatékosságai ellenére - már első elhangzásakor hatalmas sikert aratott. A bemutatót követően Beethoven kisebb-nagyobb változtatásokat vezetett be az eredeti kéziratba, ez a javított példány szolgált alapul azután az 1826-ban nyomtatásban megjelent partitúrához, amely tehát minden kétséget kizáróan végleges és hiteles - annál is inkább,