'A 'Két román táncot' (op.8a) Bartók 1909 és1910 között írta zongorára, és az elsőt táncot egy 1911. február 12-i koncertre dolgozta át zenekarra. A bemutató felettébb pozitív kritikái a táncot mint briliánsan hangszerelt, bizarr módon harmonizált, orgiasztikus zárású művet jellemzik. Az ABA forma A része kitartóan ismételget egy négy-ütemes témát, amely maga is belső ismétlésekből épül. Hogy az érdeklődést fenntartsa, Bartók többféleképpen hangszereli a témát, és a záró részben hirtelen szüneteket és tempóváltásokat vezet be. A középrész vokálisabb jellegű és szenvedélyesebb hangú, mint az azt körülvevő gépies tánczene. Bartók 1931-es nyilatkozata szerint a mű, bár román népzenei ihletésű, a szerző saját témáit dolgozza fel.'
(HCD 32506 Bartók Új Sorozat 6. kötet, David E. Schneider, ford. Móricz Klára)