A mű átdolgozója, a neves romániai magyar zeneszerző írja: "Ez a darab mindig is izgatta a fantáziámat, többféle szempontból is. Először is a neve. A német cím, a makacs, utalhat a benne levő ostinatív jellegre, ez közelít a liszti program-koncepcióhoz, de a francia 'obstiné' inkább a 'konok' szónkhoz áll közel. Ez árnyalati különbség, de nekem azért fontos, mert ez utóbbiból átsejlik egy magatartás ábrázolása, egy táncos belső lelkiállapotának táncmozdulatokban kifejezett, mozdulatokká absztrahált érzelmi állapota, és ez nagyon is megejtő magyarázat. A kimerülésig kitartó dac, a konok erő demonstrációja Lisztnél nem gyakori jelenség. A másik: a hetvenes évek elején játszta nálunk Kocsis Zoltán a darabot. Már akkor (és azóta) kérdem a szerzőtől: a balkézben végigvonuló staccato jellege éles, rövid, vagy állandó árnyékként kísértő háttér, avagy súlyos brahmsi staccato, netalán fenyegető kopogás - és így tovább.