A Régi magyar táncok Gömörből című szvit címe táncdallamok feldolgozását, megharmonizálását sejteti, ám a háromtételes ciklus sokkal több ennél: a témanyagát adó régi udvari táncdallamok szabad továbbgondolása, kiteljesítése. A 18. századi melódiákat oly módon kelti új életre a szerző, ahogyan azt Kodály Zoltán tette a galántai és a marosszéki, Antonin Dvorák a szláv, vagy Johannes Brahms a magyar táncokkal. A mű legfőbb erényei a színekben gazdag, változatos hangszerelés, az archaizáló hangvételnek és korunk zenei nyelvének ízléses társítása, s nem utolsósorban az, hogy minden üteme jól játszható, könnyen befogadható.