Albert Ehrenstein (1886-1950) expresszív, indulatokkal teli költeményére válaszol egy 16. századi ismeretlen angol költő csendes meditációja zene és éjszaka összetartozásáról. Két nyelv, két korszak és a költészet két homlokegyenest eltérő felfogása kerül inspirálóan közel egymáshoz ebben a schuberti intimitást idéző, mégis igazán posztmodern dalciklusban. A mű korábbi, visszavont verziója tenor hangra készült, több koncerten és lemezfelvételen is ez a változat volt hallható Bubnó Tamás és Rozmán Lajos előadásában. A szerző mégis jobbnak látta mélyebb énekhangra átdolgozni a művet, amely így közel tíz évvel a bemutató után nyerte el végleges formáját.